Ez a rövid útmutató segítséget szeretne nyújtani ahhoz, hogy miképpen bánj a japán kristálygombákkal, ha hozzájutsz egy kezdő adaghoz.
Sok mindent írnak róla, de én most megpróbálom – részben a saját tapasztalataimat is segítségül híva – röviden és érthetően leírni, hogyan készítsd el finom és gyógyító hatású üdítőitalodat.

Először is a hozzávalók:

- egy adag japán kristálygomba, kb. 6 evőkanálra való
- kristálycukor, két evőkanállal
- egy csipetnyi mazsola, kb. 15 szem /lehet több is!/
- egy fél citrom, vagy akár egy egész is – ez kétfelé vágva – , /a végét késsel vágd le!/
- kb. 2 liter sima csapvíz

Most jöjjenek a kellékek:

- egy darab műanyag gyümölcsmosó tál
- egy darab műanyag szűrő /szita/
- egy darab műanyag tölcsér
- egy darab műanyag kanál /én fagyiadagoló kanalat használok/
- egy darab műanyag „fakanál” a kevergetéshez
- két darab kb. 2 literes üveg kancsó, vagy műanyag flakon /az üvegkancsó jobb, mert nehezebb/ Az egyikben érleled, a másikba szűröd a kész levet.

És végül a tennivalók:

Amikor megkapod a gombákat és hazaviszed, ha nem fogsz hozzá rögtön a leöntéséhez, tedd a dobozt, vagy amiben hoztad, a hűtőbe. /nem a fagyasztóba!/ Ott elvannak egy darabig, de ne sokáig tartsd ott őket, max. 1-2 napig.
Amikor hozzáfogsz a művelethez, a következőket tedd:

- vedd ki a gombákat a dobozból, tedd őket a gyümölcsmosóba, és langyos vízzel mosd át.
- az egyik üvegkancsó aljára szórd be őket, és tegyél rájuk két evőkanál cukrot.
- ez után szórd rájuk a mazsolákat is, majd az egészet engedd tele hideg csapvízzel, és jó alaposan keverd át.
- a végén dobd a kancsóba a fél citromot, amelynek előbb vágd le a végét, úgy, hogy a citrom belseje kicsit kilátszódjon. /Igy jobban átjárja a lé, és aromásabb lesz a végén az italod/
- az egészet fedd le műanyag fóliával, és tedd olyan helyre, ahol nem süti közvetlenül a nap.
- érleld 48 órát, közben többször kevergesd, hogy a gombák, a víz, a cukor és a mazsolák minél jobban összekeveredjenek.
- akkor van készen, amikor látni fogod, hogy a víz színe kissé sárgássá, opálossá válik, a mazsolák feljönnek a víz színére, és a citrom köré gyűlnek. Szép simák, ducik lesznek. A víz egy kicsit pezsegni fog, de nincs szénsavas jellege, sem alkohol tartalma.
- vedd le a kancsó tetejéről a fóliát, csavard bele a citrom levét. A citromot dobd ki, a lét még egyszer alaposan keverd át, és az egészet szűrd át a másik kancsóba.
- a gombákat, mazsolákat, valamint citrommaradványokat dobd a gyümölcsmosóba, és láss hozzá a gondos válogatáshoz. Távolíts el a gombák közül minden mazsolát, citrommagot és –foszlányt és dobd ki őket. Könnyű dolgod lesz, mert a mazsolák fent vannak a víz tetején, először ezek „távoznak” a szűrőbe. A citrommagokat kell csak kibányászni.
- a megtisztított gombákat öblítsd át langyos vízzel, ugyanezt tedd az érlelő kancsóval is, és máris kezdheted előlről az egészet.
- a kapott limonádét tedd a hűtőbe.

Váljék egészségedre!!!

Néhány megjegyzés:

A gombák nagyon gyorsan szaporodnak. Már a harmadik érlelés után látni fogod, hogy kb. két-három kanállal többen vannak. Ettől ne ijedj meg, lásd el vele barátaidat, rokonaidat, munkatársaidat és a szomszédokat. Amikor már nagyon sok van, és mindenkinek adtál, irj a fórumra, hogy szívesen adsz kristálygombát. Vinni fogják, úgy, ahogy tőlem is.

A gyógyító, jótékony hatásukat kb. 1-2 hónap múlva fogod érezni, de tudd, hogy minden emberre másképpen hatnak. Napi egy liternél többet ne igyál belőle. Kisgyereknek, másfél évesen túl óvatosan, kis dózisban adhatod. Cukorbetegeket nem bántja, mert a cukrot a gombák feldolgozzák. Ezt gyorsítja meg a kevergetés.

Ha még lenne kérdésed, írj, vagy hívj!
gabi.vizi@freemail.hu 0620/934-8069

Egy bögre japánkristály ( 150-200g)
10-15 dkg cukor izlés szerint
fél-1 citrom ( lime)
10-15 szem mazsola
2-3 liter víz
A japánkristályt jól átmosva nagyméretű duntsztosüvegbe tesszük, majd hozzátesszük a cukrot a mmazsolát és a citromot.
2-3 liter vízzel felöntjük, és alaposan megkeverjük.
A japánkristály ital készítésénél az” érlelés” inkább két nap legyen mind három. A 2. nap után már elkezdhet forrni és csípősebb lesz.
Mi szürtünk már 1-másfél napos japánkristályt is, és nagyon kellemes italt kaptunk.
A citromot félbe, vagy negyed darabokra vágva kell beletenni és leszűrés után a levét belefacsarjuk az italba.
Kevergessük szorgalmasan, hogy a cukor jól feloldódjon.
Utólag citrommal, citromlével ízesítsük. Ízesíthetjük málnaszörppel.
Hűtve, nagyszerü hűsítő!
A fotón a a japánkristály italt egy kupica erdei vegyes gyümölcs szörpel ízesítettem.
Egészségükre!
Ica

Étrend
A székrekedés enyhítésében az étrendváltoztatás igen hasznos lehet. A rostoknak, különösen a vízben nem oldódó rostoknak van fontos szerepük a krónikus székrekedés megelõzésében, ugyanis ezek a rostok ,,szivacsként” mûködve szívják magukba a vizet, megpuhulnak és elõsegítik a béltartalom továbbjutását a bélben. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a rostok bevitele mellett elegendõ mennyiségû folyadékot fogyasszunk, mert a ,,száraz szivacs” tovább ronthatja a székrekedést. Ilyen hasznos rostok a zöldségekben, babban, barna rizsben, teljes õrlésû búzában és más, teljes értékû gabonában találhatók. A fehér kenyér és rizs felcserélése barnára önmagában is enyhítheti a székrekedést. Elegendõ rostbevitel céljából az étrendhez búzakorpa adható (kb. napi 1/4 csészényi), mégpedig bõséges mennyiségû folyadékkal. Ennek egyik módja lehet az, hogy a korpát a reggel fogyasztandó gabonapelyhekhez adjuk.
Az egyik kettõs vak kísérlet tapasztalatai szerint a csecsemõk és kisgyermekek székrekedésének hátterében tehéntej-intolerancia is állhat. Feltehetõen felnõttek székrekedésének okai között is elõfordulhat valamilyen étellel szembeni allergia.
Az életmód változtatásához hozzátartozik a megfelelõ mozgás, amely elõsegítheti a bélizomzat összehúzódását; azonban a mozgás székrekedésre kifejtett hatása még nem teljesen ismert.
Az étrend-kiegészítõk közül figyelmet érdemel például a növények zöld színanyaga, a klorofill, amely egyes megfigyelések szerint enyhítheti a székrekedéses panaszokat, továbbá a kefir fogyasztása is nagy mértékben segíti a bélflóra egyensúlyban tartását. Itt elsősorban az élőflórás, házilag készült kefir lehet hasznos.

Hashajtók
A növényi hashajtók alapvetõen két csoportba oszthatók. A széklettömeget növelõ, magas rost- és/vagy nyálkatartalommal bíró növényi drogok (lenmag, görögszénamag, bolhafûmag) a bélben lévõ vízzel érintkezve megduzzadnak és a bél reflexes összehúzódását segítik elõ. Fiziológiás hatásuknak köszönhetõen elsõsorban krónikus székrekedésben szenvedõknek, gyermekeknek és várandós anyáknak ajánlott a használatuk. Kíméletes hashajtás céljára egyes orvosok napi 7,5 g bolhafûmagot vagy 5 g bolhafûmagkorpát ajánlanak vízzel vagy gyümölcslével elkeverve, naponta egy-két alkalommal. A krónikus székrekedés kezelésében a magkorpa és szenna kombinációját (kb. 8:2 arányban) is jónak tartják.
A bélfal izgatásával ható hashajtók közé tartozik az antrakinon-származékokat tartalmazó szenna (Cassia sp.) levele, a rebarbara (Rheum palmatum) gyökere és gyökértörzse, a kaszkara (Cascara sagrada) kérge vagy az aloéból kinyert és beszárított levélnedv, az Aloe. Ezek tartós használatra nem ajánlottak, mert rendszeres fogyasztásuk esetén számos kedvezõtlen mellékhatás jelentkezhet (például pigmentlerakódás a bél nyálkahártyáján, vastagbél-ingerlékenység, az elektrolit, háztartás egyensúlyának felborulásával járó káliumveszteség – ami szintén székrekedést okozhat).
A gyermekláncfû (Taraxacum officinale) levele és gyökere enyhe hashajtó hatása miatt tartós fogyasztásra is alkalmas, és az antrakinonoknál leírt kedvezõtlen hatások jelentkezése fogyasztásukkor nem várható.

Forrás: dr. Babulka Péter

Központosított vízelosztás esetében a klórral való fertőtlenítés elkerülhetetlennek tűnik. A több kilométeres csőrendszeren átmenő vízben a baktériumok könnyen elszaporodhatnak: a csövek és a tartályok belső falaira rakodnak le. A klór bozonyos mértékben elpusztítja a baktériumokat, de nem tesz különbséget az probionikus ( élettanilag hasznos) baktérium és a szervezetre káros baktériumok közt!

A klóros vizet fogyasztók szervezete érzékenyebbé válik a különböző vírusos, rákos és allergiás megbetegedésekre. Úgy tűnik, mintha szervezetünk “elektron készlete” (a valóságban elektronaktivitása), megfelelő redukáló kémhatású élelmiszerek hiányában, fokozatosan csökkenne. A fokozott fertőtlenítés pontosan azokat a betegségeket tarja távol tőlünk, amelyeket nemcsak immunrendszerünk, hanem a legegyszerűbb gyógyszerek is könnyen kordában tartanak. Minden fertőtlenítő szer elektronban szegény, erősen oxidáló kémhatású, sőt számos, enyhe betegségeket gyógyítani hívatott gyógyszer is.

Helyes étrenddel bizonyos mértékig ellensúlyozni lehet a fent írt oxidáló hatásokat. Bio-elektronikai szempontból a legnagyobb értékű élelmiszereket tejsavas erjedéssel állítják elő. Ezek között az erjedéssel savanyított káposzta és cékla a leghatásosabb, természetesen nyersen fogyasztva. A joghurt és a kefir is igen értékes, de csak akkor, ha nem sterilizálták vagy pasztörizálták. Sajnos a kereskedelemben árult tejtermékek túlnyomó többsége, pontosan a helytelenül megfogalmazott higiéniai törvények miatt, bio-elektronikai szempontból értéktelen. De mit tegyünk, ha a japánkristályból készült üdítőt is klórozott vízzel készítjük? Legjobb megoldás a víztísztító berendezés, de ha nem tudjuk beszerezni, legalább forraljuk fel a vizet és hűtve öntsük rá a japánkristály gombákra! Ezzel az egyszerű folyamattal nagy mértékben csökkenthetjük a vízben lévő kórtartalmat és a szennyező baktériumokat.

A joghurt mikroorganizmusai nagyon érzékenyek a legkisebb eltérésekre is a gyártás, szállítás és tárolás során. Például az optimális +2-+6 fokos tárolási hőmérséklettől való eltérés esetén elpusztulnak. A bolti joghurt 99%-a nem tartalmaz élő mikroorganizmusokat.
A szerző azzal zárja a cikkét, hogy a bolti joghurtnak csúfolt ilyen-olyan kutyulékokat egyék meg azok akik gyártják és reklámozzák, mi pedig fogyasszunk saját készítésű egészséges kefírt!
A kumisz készítése macerásnak tünik, főleg a kancatej és az indító “kovász” beszerzése nehéz. De olvastam, hogy tehéntejből is lehet “hamis” kumiszt készíteni. Valamikor ki fogom próbálni.
Addig is, én is tiszta szívvel ajánlom, hogy fogyasszuk és készítsük magunk a jótékony hatású kefírt. Fontos lenne még, hogy mindenki megírja a tapasztalatait, mert ezzel tudjuk erősíteni hitünket a kefír jótékony hatásában és segíteni egymásnak a gyógyulásban.

Üdvözlettel: Janó_bá

A Krisztus előtti 6. és 2. ezredév között legelőbb a bivaly, a középidőben a többi állatfaj, legkésőbb pedig a ló háziasítása zajlott le. Az egyes vidékeken fontos tejtermelő teve háziasítása ennél is későbben történt. A Krisztus utáni évszázadokban fokozatosan a tehéntej lett a legelterjedtebb alapanyag: , a többit az egyéb állatok teje adja.
Különösen azon a meleg égövi vidékeken elterjedt a juh, kecske, bivaly, kisebb régiókban a ló és a teve – tej, ahol évezredekkel ezelőtt a háziasítás központjai voltak. Ezek pedig a Tigris és az Eufrátesz menti vidékek, Egyiptom északi része, Nyugat- és Észak-Ázsia, vagyis az akkortájt füves sztyeppék. Nem is lehet meglepő, hogy pl. a joghurt első fő alapanyaga a juhtej, kisebb részben a bivalytej volt. Annak is történelmi okai vannak, hogy az emberiség legősibb mai savanyú tejei, így a joghurt, a joghurt típusú savanyú tejek, valamint a kefir és a kumisz egytől egyig a Közel-Keletről, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat- és Közép-Ázsiából, a mongol síkságról származnak, ill. e vidéken terjedtek el először.

Hőmérséklet-különbségek

Az állattartási szokások mellett a klimatikus viszonyok is jelentősen befolyásolták, hogy az egyes vidékeken milyen fajta savanyított tejtermékek honosodtak meg. Például a magas átlaghőmérséklet a joghurt készítésének kedvezett, mivel a rá jellemző baktériumkultúrák csak 42–45 ˚C felett szaporodnak. Ezekben a termékekben több a tejcukorból képződött tejsav, az ízük savanyúbb. Az aludttejet alvasztó tejsavbaktériumok középhőmérsékleten (18–25 ˚C) szaporodnak optimálisan, Európa nyugati és északi területein tehát ezek honosodtak meg.

Hasonló klimatikus viszonyok kedveznek a vegyes – tejsavas és alkoholos – erjesztéssel készülő kefirnek és kumisznak.

A savanyú tejtermékek elsődleges választékát az adja, hogy milyen hőmérsékleten szaporodó és milyen erjedést végző kultúrákkal állítják elő azokat. A magasabb hőmérsékleten szaporodó kultúrákkal gyártják a joghurtokat, melyek a legalkalmasabbak ízesítésre, mert a nagyobb tejsavtartalom jól kihozza a gyümölcsök jellegzetes ízét, aromáját.

Vegyes – tejsavas és alkoholos – erjesztéssel készül a kefir és a kumisz. Magyarországon a kefir van forgalomban és vált az elmúlt három évtizedben közkedveltté. Viszont hazánkban nem terjedt el igazán az alacsony hőfokon erjesztett aludttej.

A savanyú tejkészítmények annyiban különböznek az édes, friss tejkészítményektől, hogy a már említett tejsavbaktériumokkal a tejet megsavanyították. Ez a tejsavas erjesztés még becsesebb táplálékká „varázsolja” a tejet.

Ám vigyázat! A hőkezelt termékek nem tartalmaznak élő baktériumokat!

[forrás: Galenus]

A legenda szerint a joghurt és a kefir létrejötte a Kaukázusban található Elbrusz-hegyhez kötődik. A véletlen úgy hozta, hogy egyazon időben különféle mikroorganizmusok kerültek bele egy köcsög tejbe, és minthogy a hőmérséklet is megfelelő volt számukra, hamar kiderült, hogy képesek ott együtt élni és anyagcsere-folyamataikkal a tejet megsavanyítani. Az Elbrusz-hegy melegebb, déli oldalán a magasabb hőmérsékletet kedvelő mikrobák találtak optimális feltételeket a török nomádok által kifejt tejben. A létrejött tejterméket törökül “yogurut”-nak hívták. Bizonyos források szerint ez az elnevezés a 8. században tűnt fel először és a 11. században már a jelenleg is használt formájában, “yoghurt”-ként szerepelt.

Ezzel szemben a kefir az Elbrusz hűvösebb, északi oldalán keletkezett, olyan mikroorganizmusok hatékony közreműködésével, amelyek kevésbé voltak melegkedvelők, leginkább a 25-28 °C-os hőmérséklet-tartományban érezték jól magukat. A kefir szó valószínűleg ugyancsak török eredetű, hiszen a “kef” szótag jelenleg is létezik a török nyelvben, jelentése kellemes, élvezetes. A pásztor, aki megkóstolta a létrejött terméket, minden bizonnyal így fejezte ki elismerését. A kefir, eltérően a joghurttól, nem csupán tejsavbaktériumokat tartalmaz, hanem élesztőgombákat is, aminek következtében a tejsav mellett szén-dioxid és kis mennyiségű alkohol is képződik benne, ez utóbbi azonban általában nem több 0,8%-nál.

Varga, L.; Dénes, V.

• Jól, könnyen emészthetőek.
• A tejsavas erjesztés során végbemenő fehérjebontásnak hála megnő az egészségvédő bioaktív peptidek mennyisége. Ezek gátolják bélrendszerünkben a káros mikroorganizmusok elszaporodását és méreganyag-termelését, továbbá karbantartják bélműködésünket.
• Rendszeres fogyasztásuk kellemes közérzetet biztosít, csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert és gátolja a rákkeltő anyagok képződését.
• A vér koleszterinszintje is kedvezően alakul, mert a tejsavbaktériumok a savanyítás során megemésztik a tej koleszterintartalmának hozzávetőlegesen egyötödét-egyharmadát, másrészt csökkentik a szervezet belső koleszterin-képződését, illetve növelik az érvédő HDL-koleszterin arányát. Emellett hatásukra csökken a májban a zsírlerakódás, gyorsul a májregeneráció és javul az összes ásványi elem felszívódása.
• Mérséklődik a csontritkulás kialakulásának veszélye is, hiszen a kalcium 7%-kal nagyobb arányban épül be a csontokba.
• A savanyítás következtében a termékek B₁-vitaminban, niacinban, folsavban és biotinban dúsulnak, a savanyú közegben pedig lassul a C-vitamin lebomlása.
• Élőflórát tartalmaz, amely támogatja a bélflóra egyensúlyát.